Vörös Tamás elveszítette a szüleit és nincsenek barátai. 18 évesen utcára került, de az emberek összefogtak és fedél került a feje felé. 

„Anyám elhagyott ”

A visszahúzódó fiú elmesélte a Ripostnak, hogy érzései szerint a gyermekotthonban a társai nem voltak vele kedvesek, és nem igazán volt barátja sem.

Sokan piszkáltak a környezetemben. Anyám elhagyott hatéves koromban, apám nevelt 11 éves koromig, de agyvérzésben meghalt

– mondta megtörten Tamás, aki azóta is sokszor felriad álmában, és azt kiabálja, hogy „Ne bántsatok, nem érdemlem meg!”
"Nem engedjük vissza az utcára"

Jelenleg jó kezekben van; hogy hogyan tovább, az már egy másik kérdés, de egy biztos, ameddig nincs ideiglenes vagy végleges megoldás, addig nem engedjük vissza az utcára

– közölte a fiú ideiglenes befogadója, István, aki segített, hogy a fiút hosszú távon intézetbe helyezzék el.

"Szegény drága kis angyal"

Segítőkész olvasóink is rengeteg jókívánsággal látták el Tamást.

Milyen élete lehetett szegénynek, remélem jobbra fordul!

"Isten segítségével jöjjenek el a sikeres éveid és teljesüljön a kívánságod drága Tamás. Ámen"

Kívánok neked sikert minden célodban!

"Szegény drága kis angyal kívánom, hogy nagyon boldog élete legyen!"

A szívem szakad meg. Nagyon gonosz ez a Világ a Jóisten vigyázzon rád és kísérje minden léptedet!

"Szívből sajnálom bízzunk benne hogy minél hamarabb lesz valahol laknod."